Térkép - Santa Vitória do Palmar

Santa Vitória do Palmar egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam déli szélén. Területén található Brazília legdélibb pontja, Praia da Barra do Chuí, és a Taim természetvédelmi terület, az ország egyik legnagyobb vándormadár-menedékhelye. 2021-ben a község népességét főre becsülték.

A környék azon a területen található, melynek tulajdonjogát a spanyolok és a portugálok a 19. század közepéig vitatták. Spanyolország ragaszkodott az 1494-es tordesillasi szerződésnek megfelelő felosztáshoz, míg Portugália ki akarta terjeszteni szarvasmarha-kereskedelmét az egész ún. Platina-régióra (região América Platina, vagyis a Río de la Plata medencéje). A portugálok 1680-ban egészen a Río de la Plata torkolatáig nyomultak, ahol megalapították Colônia do Sacramentót, Buenos Airesszel szemben. 1737-ben a későbbi Rio Grande területén felépítették a Jesus-Maria-José erődítményt (melynek környékén még abban az évben település kezdett kialakulni), ahonnan Colônia do Sacramento védelmét és a szarvasmarha-kereskedelem folyamatosságát kívánták biztosítani.

A pozíciójuk ilyenformán való megerősítése után a portugálok tovább nyomultak dél felé, és a Lagoa Mirim déli kiömlésénél megalapították a São Miguel erődítményt (jelenleg Uruguay területén van). A spanyolok meg akarták állítani a portugál terjeszkedést, 1763-ban pedig lerohanták Rio Grande települését, melyet a portugálok csak 1776-ban foglaltak vissza. 1777-ben a spanyolok elfoglalták Colônia do Sacramentót, melyet aztán a San Ildefonso-i szerződés nekik ítélt. A szerződés a Taim és a Chuí-patak közötti területet (kb. a jelenlegi Santa Vitória do Palmar község területét) amolyan senkiföldjének nyilvánította (Campos Neutrais), melyet egyik hatalom sem foglalhat el, azonban ezt a portugálok nem tartották be, és hamarosan földadományokat (sesmaria) kezdtek osztani a telepeseknek. 1821-ben a portugálok bekebelezték a mai Uruguay egy részét Província Cisplatina néven; ezután következett az argentin–brazil háború (Guerra da Cisplatina), mely során 1828-ban Uruguay kivívta függetlenségét, de a határvitákat csak 1851-ben zárták le (Tratado Definitivo).

A határrendezésnél szerepet vállaló Francisco José de Souza Soares de Andréa 1855-ben a portugáloknak ítélt területen kijelölt egy helyet egy határváros megalapításához. A helyet Coxilha do Palmar de Lemosként ismerték, a kialakuló települést pedig kezdetben Andréának nevezték, de később Santa Vitóriára változott templomának védőszentje, Szent Viktória tiszteletére. 1858-ban Santa Vitóriát Rio Grande község kerületévé nyilvánították. 1872-ben kivált Rio Grandeból, és 1874-ben független községgé alakult Santa Vitória do Palmar néven.

Községközpontját, Santa Vitória do Palmart 1888-ban várossá (cidade) nyilvánították. Az 1893-as föderalista lázadások lecsengése után komoly fejlődésnek indult, a következő húsz évben nagy számú épületet emeltek.